Mikor úgy döntöttem, hogy továbbiakban külföldön próbálok
szerencsét, jött a nagy kérdés: De mit fogok dolgozni? Nem mondhatom, hogy
valami jól beszéltem angolul vagy más idegen nyelven, mikor el kezdtem itt
dolgozni, ez még inkább aggasztót. Elképzelni nem tudtam, hogy így hogy
lehetséges bármi féle munkát is találni. Meg persze hogy még is hogyan kéne
elkezdeni keresni, meg hol.
Nagyon nagy előny, ha valaki úgy kezd el külföldön élni,
hogy van ismeretsége, akár egy-két barát, akik bármi van, tudnak segíteni, ezt
így csináld, elsőnek itt kell regisztrálni, próbáld meg ezt a munkaközvetítőt…..
És még sorolhatnám.
Nekem szerencsém van, mert rengeteg segítséget kaptam. Pár hét után így el is
kezdtem dolgozni, egy magyar lány ajánlott be oda ahova ő is dolgozik és hozzá
teszem pár hete ismert csak, ez igazán szerencsésnek mondható, ha valaki így
segít.
Első héten pont nagyon nagy hajtás volt, rózsa csokrokat
kellet becsomagolni. Ez elég egyszerűnek hangzik, de azért nem volt olyan
könnyű, főleg elsőre. Különböző nagyságú csokrokat kellet készíteni harminc,
ötven vagy hatvan száll rózsából szépen egybe fogni, majd átkötözni végül egy
ember egyformára vágta a szárát majd egy másik ember a kész csokrot
becsomagolta.
Ha jól emlékszem négy napig tartott ez a munka reggeltől estig,
bevallom a negyedik nap a csuklómat alig bírtam mozgatni, a tenyeremet teljesen
szét szurkálták a tüskék, fájt bármit is meg fogni. De örültem, hogy volt
munkám, volt lehetőségem.
Későbbiekben, nem mindig ugyan ez volt a munka, volt, hogy
kész dekorációs csokrokat csomagoltam, de volt, hogy virág kompozíciót
készítettünk a legtöbbet általában különféle virágokat címkéztem.
Ez viszont nem állandó munka volt, ha volt sok megrendelés,
akkor hívtak, de ha nem volt munka, akkor bizony maradt az, hogy otthon várod,
mikor hívnak. Persze nagyon kellet igyekezni, mert tudtam, ha jól dolgozom, látják,
hogy akarok dolgozni, igyekszem, akkor, ha kevés emberre van szükséges, akkor
engem hívnak elsőként.
Volt olyan hét, amikor egy héten tíz órám volt csak
meg.
Majd négy hónap után jött egy új lehetőség. Egy másik magyar
lány telefonált, van náluk munkalehetőség üvegházban, de csak pár napra.
Akkoriban a másik helyen szinte egyáltalán nem volt munka, heti 10-20 órák,
gondoltam miért ne, még ha párnapig is.
Nagyon kíváncsi voltam milyen üvegházba dolgozni, hisz
Hollandia egyrészről erről híres, a rengeteg üvegházról.
Ez az üvegház cserepes virágokkal foglalkozik, csak egy fajtával, a
broméliával.
Reggel 6 órakor kezdtünk dolgozni. Egy nagy megrendelést
kellett befejezni. Elsőnek a kaspókat tálcába helyezik, majd a kaspóba a
becsomagolt virágokat és a kész tálcákat dobozba és már mehet is. Na de ezt
nagyon gyorsan, meg van, ki, mit rak és sorba megy egy görgő soron.
Ennek már két és fél éve, és végül a mai napig ott dolgozom.
Milyen is egy üvegházba dolgozni? Erről a következő bejegyzésembe írok! J