Powered By Blogger

2015. június 2., kedd

Nemzetek kavalkádja!

 Hollandia etnikai összetétele meglehetősen vegyes. A népesség nagy része holland, melyeken kívül török, marokkói, surinamok, indonézek, lengyelek, litvánok, bulgárok illetve egyéb országokból érkezett bevándorlók .
  
Ebből adódóan az üvegházakban is vegyes nemzetiségűek dolgoznak. Ahol én dolgozok,  nem túl nagy létszámmal vagyunk, (átlagosan 17-20 ember dolgozik, ha nincs nagy hajtás, más üvegházba előfordul akár az ötven ember is) de így is elég vegyesen. Hollandokon kívül törökök egy marokkói, lengyelek és jó magam, mint magyar.
  




Egészen érdekes egyébként más országból jött emberekkel dolgozni, bár elsőre fura és hogy úgy mondjam, idő kell ahhoz, hogy megszokja az egyik ember a másikat. Értem ezalatt azt, hogy más kultúrából jött ember, más szokásokat hozz magával így teljesen másképp gondolkozik. Eleinte emiatt elég sok szituációt nem is értettem.
  A törökökről és a lengyelekről említenék most bővebben, a legtöbb tapasztalatom velük van.

  Lengyel, Magyar- két jó barát

Legalább is így tartja a közmondás, bár személy szerint én teljesen mást tapasztaltam, mondhatni az ellenkezőjét.

Általánosan annyit az itt élő lengyelekről, hogy nagyon-nagyon sokan vannak, és nagyon összetartanak, a magyarokkal ellentétben. Lehet, hogy aznap találkoztak először, de akkor is segítik egymást munka közbe és kiállnak egymásért. Ezért is lehetséges az, hogy többségük nem beszél anyanyelvén kívül más nyelvet. Hogy lehetséges ez? Egy-két ember elég, ha csak kicsit is beszél angolul/hollandul és a többinek fordít, a másik ok pedig nagyon sokan csak szezonálisan jönnek pár hónapra, az idő alatt a hét napból hatot reggeltől estig dolgozik, mellette a legszerényebben él, így ez idő alatt össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy, megérje neki.

 Visszatérve a lengyel-magyar barátságra, rám inkább riválisként már-már ellenségként tekintenek, mint barátként, azok a lengyelek, akikkel nap, mint nap dolgozom, persze felszínesen próbálnak jó kapcsolatot ápolni.






  De hát a török uralomnak már vége…

Sokszor olyan érzésem van, hogy még sincs vége, érezni lehet, hogy szeretnek uralkodni, irányítani, megmondani mit-hogyan kell megcsinálni, viszont ezek ellenkezőjét nagyon nehezen viselik. 

  A törökök kultúrája illetve vallása teljesen eltérő a miénktől, ezáltal a gondolkodásuk is másabb, ebből is ered elég sok minden. Teljesen másképp kezelik a nőket, főleg a dolgozó nőket, mindig, mindent tudniuk kell, mindenbe megpróbálnak beleszólni vagy éppen ők jobban tudják. 
  Ez valójában, hogy is fest? A közvetlen főnököm, török, így a legtöbb kontaktom vele van, és bevallom ez nem mindig zökkenő mentes, például ő elvárná, hogy beszámoljak még a szabadidőmről is, munka végzésközben folyamatosan mindent úgy kell csinálni ahogy ő mondja azt hogy hogy álljon a kezembe a virág vagy éppen  melyik kezembe fogjam és sorolhatnám.
Így érthető módon elég sokszor megfordul a fejembe: mi ez kérem, hanem török uralom?






Ha neked is vannak más nemzetiségű emberekkel tapasztalatod, szívesen veszem, ha megosztod velem, akkor hozzá szólásba akár levélbe.